A FÉLÉV LEZÁRÁSA!!

2008 március 4. | Szerző: Orbán Gabriella |

Azt hiszem megadatott az a nagy tisztesség, hogy én lehetek a világon a legbüszkébb édesanya. Az én kicsi Levikém elkápráztatott mindenkit az óvodában!! Laci bácsi és Györgyi néni ültek velem szemben és csak sorolták és sorolták azt ami a fülemnek muzsika volt!! A fejlesztés minden területén sokat változott az én kicsi csodám!!!! Szereti a társait, már nincsen kiválasztott nevelő akivel hajlandó dolgozni, mindíg nagyon jó a kedve, az asztali feladatoknál mindíg Ő reagálja le elsőnek a kérdést, nagyon jó a humorérzéke, a mozgásfejlesztésben mindíg aktívan részt vesz, ha nem is sokat de segít öltözni és vetkőzni és nagyon igyekszik megtenni mindent amit kérnek tőle!! Most pedig következik a lényeg!!! LEVIKE, LEGALÁBB TIZENÖT MÉTERT TETT MEG A FOKOS SZÉKKEL!!! ODA SÉTÁLT HOZZÁM A FOLYOSÓRA!!!!! Persze szüksége volt segítségre ami abban nyílvánult meg, hogy a konduktor mögötte ült egy gurulós széken és a ráfogta a kezét a székre!! Tette azt a két kis pipaszár lábát, végig rám nézett!! Azt mondta a tekintete.” Látod anyuci milyen ügyes vagyok??” Sírtam is meg nem is, mert nem akartam, hogy megijedjen. Ez hatalmas dolog az Ő kis életében, hiszen kis idővel ezelőtt képtelen volt megtartani a saját súlyát, nem hogy métereken át tenni egymás után a kicsi lábait. Olyan édes kicsi kis gyöngyöcskék a lábújjai, még nem nagyon viselte meg a járás. Persze ha így haladunk, talán nem is marad álom amit idáig lehetetlennek tartottam!!Lehet, hogy mégis megtanulhat majd járni??? Annyira szeretném, annyira megnyugtató lenne a tudat, hogy sikerült!!! Tudom, hogy érdemes akarni mert soha sincs veszve minden!!!!          

Kérlek, örüljetek velem mert higgyétek el, csoda az ami velünk történt és történik!!!

Csak egy kicsit érezzétek azt a boldogságot amit én!! Igérem megéri!!!