A FÉLÉV LEZÁRÁSA!!
2008 március 4. | Szerző: Orbán Gabriella
Azt hiszem megadatott az a nagy tisztesség, hogy én lehetek a világon a legbüszkébb édesanya. Az én kicsi Levikém elkápráztatott mindenkit az óvodában!! Laci bácsi és Györgyi néni ültek velem szemben és csak sorolták és sorolták azt ami a fülemnek muzsika volt!! A fejlesztés minden területén sokat változott az én kicsi csodám!!!! Szereti a társait, már nincsen kiválasztott nevelő akivel hajlandó dolgozni, mindíg nagyon jó a kedve, az asztali feladatoknál mindíg Ő reagálja le elsőnek a kérdést, nagyon jó a humorérzéke, a mozgásfejlesztésben mindíg aktívan részt vesz, ha nem is sokat de segít öltözni és vetkőzni és nagyon igyekszik megtenni mindent amit kérnek tőle!! Most pedig következik a lényeg!!! LEVIKE, LEGALÁBB TIZENÖT MÉTERT TETT MEG A FOKOS SZÉKKEL!!! ODA SÉTÁLT HOZZÁM A FOLYOSÓRA!!!!! Persze szüksége volt segítségre ami abban nyílvánult meg, hogy a konduktor mögötte ült egy gurulós széken és a ráfogta a kezét a székre!! Tette azt a két kis pipaszár lábát, végig rám nézett!! Azt mondta a tekintete.” Látod anyuci milyen ügyes vagyok??” Sírtam is meg nem is, mert nem akartam, hogy megijedjen. Ez hatalmas dolog az Ő kis életében, hiszen kis idővel ezelőtt képtelen volt megtartani a saját súlyát, nem hogy métereken át tenni egymás után a kicsi lábait. Olyan édes kicsi kis gyöngyöcskék a lábújjai, még nem nagyon viselte meg a járás. Persze ha így haladunk, talán nem is marad álom amit idáig lehetetlennek tartottam!!Lehet, hogy mégis megtanulhat majd járni??? Annyira szeretném, annyira megnyugtató lenne a tudat, hogy sikerült!!! Tudom, hogy érdemes akarni mert soha sincs veszve minden!!!!
Kérlek, örüljetek velem mert higgyétek el, csoda az ami velünk történt és történik!!!
Csak egy kicsit érezzétek azt a boldogságot amit én!! Igérem megéri!!!
Elindult egy lavina!!!
2008 február 28. | Szerző: Orbán Gabriella
Ahogy megyek az utcán, vagy beszélek valakivel, nem látok mást csak hatalmas szíveket amik mind az én kicsi Levikémért dobognak. Hihetetlen az a tenni akarás ami körbe vesz minket. Bárkit kérek és bármit kérek, a válasz mindíg az, hogy “igen”, hogy “természetesen”, hogy ” bármit megteszek”!!!! Egyszerüen nem térek magamhoz!!!
Előzőekben már írtam a jótékonysági retro discoról. Má megvan az időpont is, április 18.-a 21.00 óra. És ez még mind semmi!!!
Sopronban, az Evangélikus Templomban május 9.-én komolyzenei est kerül megrendezésre. Sopron város polgármestere elválalta a fővédnökséget, a megyei esperes lesz a házigazda. A csodálatos hangú Bálint Natália ének Művész és Szabó Balázs orgona Művész kezeskedik a felejthetetlen élményért. És mindez Levikéért!!
Ezenkívül egy soproni zenekar is felajánlotta, hogy csinál egy koncertet, és most van folyamatban a helyszín megtalálása. Persze már erre is kaptam ígéretet csak a válaszra várok!!!!!!!!
A kupakok gyüjtése is nagyon jól halad és ami a legjobb, hogy egy soproni cég ígéretet tett, hogy három hetente el tudja nekünk szállítani!!
Nincs olyan ember kicsiny városunkban aki ne tudná, hogy ki az a Bakonyi Levente!!Egy emberként fognak össze érte, és már alig várom, hogy elmondhassam neki. -Tudod, kicsi Kincsem, mindenki azt szeretné, hogy te jobban legyél. Mutasd meg kérlek, hogy nem akarják hiába, tegyél meg mindent, hogy néhány év múlva kiálhassunk eléjük és megköszönhessük amit érted tettek!!-
Szeretném mindenkinek megköszönni önzetlen segítségét, és szeretném megköszönni, hogy itt vagytok velem, jóban, roszban, boldogságban és bánatban is!! Legszivesebben magamhoz ölelném az egész világot!! Örülök, hogy élek!!!!!!
KINAI BÖLCSESSÉG!!!!!!!!!!!!
2008 február 24. | Szerző: Orbán Gabriella
Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap- a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni.. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
– Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
– Észrevetted, hogy virágok csak az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
Sziasztok!! A nevem Orbán Gabriella.
2008 február 15. | Szerző: Orbán Gabriella
Jótékonysági rendezvény. Már régen megszületett bennem ez a gondolat, de nem gondoltam, hogy szükség lesz rá. Gondoltam, most, hogy így állunk, jobban bele kellene ásnom magam a dologba. Kitaláltam(-tuk), hogy a vendéglátósi ismeretségünket latba téve elindulunk. Én is és a párom is hosszú ideig dolgoztunk pincérként az éjszakában így az első ötlet az volt, hogy egy Retro disco-t kellene rendezni. Kedden döntöttük el és mára már hét Dj. ajánlotta fel a segítségét, már meg van a helyszín is, készült egy oldal a programmal kapcsolatban (www.levisnight.uw.hu) a helyi rádió reklámozza majd a programot hetente négyszer, játékot indítanak melynek a nyereménye, belépő a buliba. Április közepére tervezzük s már csak annyi a dolgunk, hogy elkészítsük a plakátokat, ami úgy néz ki, hogy ugyancsak segítséggel készül majd és keressünk a jegyek eladásához helyeket. Ez az egész olyan mint egy varázslat. Hihetetlen számomra, hogy az emberek mennyire össze tudnak fogni, jelen esetben az én kicsi fiamért. Néhány nappal ezelőtt még csak egy gondolat volt az egész és mára már egy tényként kezelhető dolog. LEVENTE ÉJSZAKÁJA! Az utóbbi napokba bárkit felhívtam telefonon,és elmondtam mit szeretnék csinálni, gondolkodás nélkül igent mondott. Felhívtam Rózsi nénit is aki a Tercia Kft. ( étteremlánc) tulajdonosa és támogatta Levikém gyógyulását. Kérte Őt segítsen nekem helyszínt találni rendezvényeknek. ( Azért írtam többesszámban mert még ez nem minden!) És ez a drága asszony azt mondta nekem, hogy bármikor bármiben segít nekünk, ha kell még pogácsát is süt ha sikerül valamit megszerveznem. Ez olyan jól esett, hiszen Ő már megtette Levikéért amit megtehetett, és még ezek után is nyitott a dologra. Hihetetlen!!! Igaz??? Most olyan lendületet kaptam, amiből persze eddig sem volt hiány, hogy hegyeket tudnék megmozgatni. A másik programról ami talán még kilátásban van nem szeretnék még írni, talán csak annyit, hogy ha sikerül………………!!! Tudom, hogy ez nem sok de ígérem ha már biztos lesz rögtön meg fogom veletek osztani.
FARSANG VOLT AZ OVIBAN!!!!!!!! Már alig vártam, hogy eljöjjön a péntek mert Levikém farsangjára voltunk hivatalosak!! Vittünk sütit ( amit drága mamikánk barátnője sütött), sós ropogtatni valót és jeges teát is. A Dancsát sem vittük oviba mert neki is ott volt ma a helye. Be is öltözött másodjára is. Ő volt a maki majom, nyakában egy hatalmas két méteres kígyóval. Levikém pedig tigris volt, óriási. Nem kezdődött túl jól mert amikor meglátott minket már nem érdekelte a farsang, de hamar kiengeszteltem, így mehetett tovább a móka. Vetélkedő müsor is volt melyben a mi csapatunk, a Túrórudi csapat a második helyezést értünk el a háromból. Nagyon jól szórakoztunk. Az egyik feladat az volt, hogy egy meséből kellett eljátszanunk egy jellemző jelenetet amit a másik két csapatnak ki kellett találni, hogy melyik meséből is “idéztünk”. Én voltam a török basa, buggyos gatyában és törölközőből készített turbánnal a fejemen, Levi volt a kis kakas, voltak darazsak és voltak katonák!! Én ugráltam a terem közepén, a darazsak csípték a hátsómat, a Levi okádta az utánpótlást a katonáim meg semmit nem tudtak tenni a védelmemben!! Úgy kacagott mindenki, majdnem bepis………..!!! A játékok után jól tele ettük magunkat a finomságokkal s aztán indultunk haza. Mindannyian kellemesen elfáradtunk és most rajtam kívül mindenki alszik mint a bunda. Most már én is ágyba bújok mert holnap paprikás csírkét csinálok a családnak és nem szeretném ha két kevergetés közben elaludnék netán elsóznám ezt a finom ebédet!!! Hamarosan újra itt leszek, hogy beszámoljak a fejleményekről s talán majd akkor többet is írhatok arról amiről ma nem tettem!! Mindenkinek nyugodt és pihentető éjszakát kívánok!!!
LEVIKÉNK ISMÉT ELMENT DOLGOZNI!!!
2008 február 11. | Szerző: Orbán Gabriella
Én nem tudom, hogy mi az oka de mostanában Levike egy óriási nagy mosoly!! Egyszerüen nem lehet kihozni a sodrából!! Pénteken is amíg vártuk, hogy megebédeljen, kukucskáltunk az ajtón lévő ablakon. A Laci bácsival ebédelt, Ő is egy konduktor, és az egész ebédelést végig nevették. Laci bácsi szerint az én kicsi fiam “jó nagy nőcsábász” már most!! Egyébként Laci bácsi a favorit oly’ annyira, hogy már nincs is kedve iskolát kezdeni Sopronban mert Ő az oviban akar maradni. Persze a nyári szünet tartogat számubkra sok- sok érdekes dolgot. Szerintem nem lesz az elválással semmi probléma!! Persze most magamat nyugtatom!! Semmi képen nem szeretnék lelki fájdalmat okozni neki!!
Szombaton hivatalosak voltunk egy találkozóra amin azok a gyerekek és szüleik vettek részt akikkel együtt voltunk legutóbb Kínában!! Ez az élmény hozott vissza az életbe. Olyan jó volt látni, hogy mindenki jól van, és hallgatni az anyukákat mennyire meg vannak elégedve az eredményekkel. Mindenki beszélt saját tapasztalatairól és beszélgettünk a következő utazásról is. Mindenki azzal van elfoglalva, hogy sikerüljön!! Kapaszkodni az utolsó szalmaszálba ameddig csak lehet. Mi is azt tesszük mert látjuk milyen sokat ér!! A drága kincsem most sem hazuttolta meg magát!! Járkálni, járkálni és járkálni minden mennyiségben!! Jó volna ha lenne hozzá derekam!! Olyan szépen teszi a tappancsait, egyiket a másik után addig míg bele nem gabajodik!! Talán még görcsöt is tudna rá kötni ha nagyon akarná! Jó volna ha mindent ennyire szeretne csinálni mint a járkálás!! Meg kellene tanulni először kúszni aztán meg mászni aztán pedig kapaszkodni. Ehhez nem fűlik a foga a drágámnak, amiért persze nem hibáztatom hiszen mindegyik nagyon nehéz!! Türelmetlen sem vagyok mert tudom, hogy sok még a dolog!! De az biztos, hogy a mosoly és az arcán a gödröcskék elfelejtetik velem minden búmat bánatomat!! Meg ez a másik Pernahajder!!! Ilyet ti még nem láttatok!! Nincs a napnak olyan perce amikor ne mozogna valamelyik porcikája! Teljesen mindegy eszik-e vagy iszik, tv-t néz vagy rajzol, tök mindegy. Mint akinek kukac van a fenekében!!Kérem tőle, ” Kicsi fiam!!! Csak egy pillanatra ülj meg mozdulatlanul!!” És nem tud!! Semmi esetre sem!!!! A ti gyermekeitekkel is van ilyen ” gond”?? Adjatok tanácsot nekem mert én már kifogytam az ötletekből!!!!
Bocsánat, ha egy kicsit kuszácskán írtam de néhány zavaró tényező miatt nem tudtam koncentrálni rendesen az írásra!!! Remélem legközelebb jobban sikeredik!!!! 
Már sokkal jobban vagyok!!
2008 február 10. | Szerző: Orbán Gabriella
MINDENKINEK NYUGODALMAS JÓ ÉJSZAKÁT ÉS CSODASZÉP ÁLMOKAT KíVÁNOK!!!!!
ELKÉSZÜLT AZ ELSŐ RENDEZVÉNY PLAKÁTJA!!!! IME!!!!!!
2008 március 12. | Szerző: Orbán Gabriella
Oldal ajánlása emailben
X